Minden nemzeti kisebbségben élő embernek ugyanaz az érdeke. Össze kell fognunk, ha élni akarunk! Ebben érdekelt a MAGYAR POLGÁRI SZÖVETSÉG (MPSZ) is.
Gondoljuk át, vajon hova jutott a magyar kisebbségi érdekvédelem az utóbbi húsz évben. Igaz, jobban szeretem a szerbiában élő, úgynevezett nemzeti kisebbségeket számbeli kisebbségben élő nemzeteknek nevezni, mert igy sokkal jobban kifejezhető a valóságos állapot, ám most az értehetőség kedvéért, hadd maradjunk a ránk kényszeritett, megszokott elnevezés mellett.
Visszatérve a lényegi kérdésre, azt kell mondanunk, hogy a kisebbségi érdekvédelem a látszat ellenére egyhelyben topog. Egyáltalán, mindössze néhány „javulásról” beszélhetünk, mint például a nyelvhasználatról vagy a nemzeti tanácsokról szóló törvény. Ezzel szemben viszont a kisebbségek elnyomása naponta tapasztalható a rendőrségi, birósági (pl. A temerini fiúk vagy a magyarok elleni atrocitások esetei), felügyeleti szervek részéről. A kisebbségben élő ember nehezebben kap munkát, kizárták a privatizációs folyamatokból és folyamatosan az erők megosztására törekszenek. Az emlitett nyelvhasználati törvényt nem tartják tiszteletben. Próbáljon meg valaki akár a 75%-ban magyarlakta területen magyarul szólni, vagy esetleg magyar nyelvű jegyzőkönyvet kérni a forgalmi rendőrtől, vagy akár egy postai kézbesítés értesítéséről szóló tájékoztatót amely ürlap, három nyelven is ki van nyomtatva, de csak a ciril írásmóddal nyomtatott felét használják a postások és szerb nyelven.
A legnagyobb érvágás pedig az agyondicsért, minden szinten, még az EU-ban is felmagasztalt nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozatala lett. Ez a törvény egy központositó rendszert hozott létre, amelyben nem segitik, hanem megbüntetik a kisebbségben, ám tömbben élő nemzetrészeket. A magyarság részére ez a rendszer a szabadkai családi vállalkozások, a Magyar Nemzeti Tanács - amely egybevág a Vajdasági Magyar Szövetséggel – „egyeduralmát” hozta. Ahelyett, hogy szabadabbak lennénk, most egy újabb nekemista központ uralkodik rajtunk. Most már nem csak Belgrád, meg Újvidék diktál, hanem Szabadka is, aminek számtalan hátrányos következménye van.
Végezetül, megállapithatjuk, hogy a nemzeti kisebbségek érdekvédelme sehol se tart, sőt a helyzet egyre rosszabb.
Felvetődik a kérdés, hogy miért van ez igy. A válasz egyszerű. Azért, mert a nemzeti kisebbségek, igy a magyarok is , azoknak adták a bizalmukat, akik azzal visszaéltek, akik családi üzletnek tekintik a választásokat és egyéni tőkének a megszerzett szavazatokat. Ebből jól megélnek és nevetnek a markukba.
Nézzük a dolgot a magyarok szemszögéből, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a megállapitások érvényesek a többi Szerbiában élő nem szerb nemzetrészre is. Először is rá kellett jönni arra, hogy mindegyik nemzet részére mesterségesen kialakitottak egy „nagy” pártot. Ennek a pártnak mindent szabad, családi vállalkozásban mimeli a kisebbségvédelmet, jól él, van pénz, amennyi kell, és ennek fejében úgy intézik a dolgokat, hogy a nemzeti kisebbségek tömegei ne tudják érvényesiteni a közösségi érdekeiket. Bárki láthatja, hogy ezek a pártok, mint pl. A VMSZ elutasitják az összefogás gondolatát, csak magukra gondolnak.
Mi a megoldás? A megoldás az, hogy össze kell gyűjteni azokat a kisebbségi erőket, amelyek nem szolgák, nem harácsoló szélhámosok, hanem komolyan gondolják a kisebbségi érdekvédelmet. Pontosan ez történt meg, többek között a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ)segitségével. Meg kell értenünk, hogy ha meg akarunk maradni, akkor nem elegendő összefognia egy-egy nemzeti kisebbségben élő népesség tagjait, pártjait, szervezeteit, hanem össze kell fogni a Szerbiában élő összes számbeli kisebbségben élő nemzetet. Ebből a rendszerből automatikusan kizárja magát az a - magát nemzetinek mondó párt -, amely valójában nem is az, mert itt szint kell vallani. Erről szól a MINDANNYIAN EGYÜTT nevet viselő kisebbségi nagykoalició, amelyben egyre több párt talál egymásra. A magot a magyar, szlovák, horvát, bosnyák csapat jelenti, de velünk vannak a macedónok, bunyevácok, albánok, németek stb. Is.
Az köt össze bennünket, hogy mindannyiunkat ugyanaz a cipő szorit, amelyet a kisebbségi lét jelent. Ebben a koalicióban mindenki egyenrangú, senki se adja fel a nyelvét, az egyházát, a hitét. Abban működünk együtt, ami közös bajunk, ami segit emberként, megaláztatások, megkülönböztetés nélkül élnünk. Elsődleges feladaunk megváltoztatni a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, hogy az segitség és ne újabb béklyó legyen a számunkra. Ki kell törölni Szerbia minden törvényéből a kollektiv bűnösség elvét, amelyet a VMSZ segitségével szavazott meg a szerb parlament. Be kell tartatnunk a pozitiv törvényeket és megszüntetni a diszkriminációt.
Tény az, hogy egyenként a magyarok, slovákok, horvátok, németek, bunyevácok, sokácok, albánok, bosnyákok – és sorolhatnánk tovább – nem elég erősek, de ne feledjük, hogy Szerbiában a lakoság közel 30%-a nem szerb. Ez már komoly erőt jelent.
Mi megtettük az első lépést. Most azt kell elérni, hogy a választópolgárok is megértsék, hogy a saját javukat szolgálják azzal, ha ezt a csapatot támogatják. Idővel, ha okosak vagyunk, ez a kezdeményezés nem csak a nemzeti kisebbségeket, hanem Vajdaságot is megmentheti, de biztos vagyok abban, hogy egész Szerbia is belátja majd, hogy mindenkinek az a legjobb, ha egymást tisztelve, közösen megértve a közöttünk fennálló különbségekkel élünk együtt.
Gondoljuk át, vajon hova jutott a magyar kisebbségi érdekvédelem az utóbbi húsz évben. Igaz, jobban szeretem a szerbiában élő, úgynevezett nemzeti kisebbségeket számbeli kisebbségben élő nemzeteknek nevezni, mert igy sokkal jobban kifejezhető a valóságos állapot, ám most az értehetőség kedvéért, hadd maradjunk a ránk kényszeritett, megszokott elnevezés mellett.
Visszatérve a lényegi kérdésre, azt kell mondanunk, hogy a kisebbségi érdekvédelem a látszat ellenére egyhelyben topog. Egyáltalán, mindössze néhány „javulásról” beszélhetünk, mint például a nyelvhasználatról vagy a nemzeti tanácsokról szóló törvény. Ezzel szemben viszont a kisebbségek elnyomása naponta tapasztalható a rendőrségi, birósági (pl. A temerini fiúk vagy a magyarok elleni atrocitások esetei), felügyeleti szervek részéről. A kisebbségben élő ember nehezebben kap munkát, kizárták a privatizációs folyamatokból és folyamatosan az erők megosztására törekszenek. Az emlitett nyelvhasználati törvényt nem tartják tiszteletben. Próbáljon meg valaki akár a 75%-ban magyarlakta területen magyarul szólni, vagy esetleg magyar nyelvű jegyzőkönyvet kérni a forgalmi rendőrtől, vagy akár egy postai kézbesítés értesítéséről szóló tájékoztatót amely ürlap, három nyelven is ki van nyomtatva, de csak a ciril írásmóddal nyomtatott felét használják a postások és szerb nyelven.
A legnagyobb érvágás pedig az agyondicsért, minden szinten, még az EU-ban is felmagasztalt nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozatala lett. Ez a törvény egy központositó rendszert hozott létre, amelyben nem segitik, hanem megbüntetik a kisebbségben, ám tömbben élő nemzetrészeket. A magyarság részére ez a rendszer a szabadkai családi vállalkozások, a Magyar Nemzeti Tanács - amely egybevág a Vajdasági Magyar Szövetséggel – „egyeduralmát” hozta. Ahelyett, hogy szabadabbak lennénk, most egy újabb nekemista központ uralkodik rajtunk. Most már nem csak Belgrád, meg Újvidék diktál, hanem Szabadka is, aminek számtalan hátrányos következménye van.
Végezetül, megállapithatjuk, hogy a nemzeti kisebbségek érdekvédelme sehol se tart, sőt a helyzet egyre rosszabb.
Felvetődik a kérdés, hogy miért van ez igy. A válasz egyszerű. Azért, mert a nemzeti kisebbségek, igy a magyarok is , azoknak adták a bizalmukat, akik azzal visszaéltek, akik családi üzletnek tekintik a választásokat és egyéni tőkének a megszerzett szavazatokat. Ebből jól megélnek és nevetnek a markukba.
Nézzük a dolgot a magyarok szemszögéből, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a megállapitások érvényesek a többi Szerbiában élő nem szerb nemzetrészre is. Először is rá kellett jönni arra, hogy mindegyik nemzet részére mesterségesen kialakitottak egy „nagy” pártot. Ennek a pártnak mindent szabad, családi vállalkozásban mimeli a kisebbségvédelmet, jól él, van pénz, amennyi kell, és ennek fejében úgy intézik a dolgokat, hogy a nemzeti kisebbségek tömegei ne tudják érvényesiteni a közösségi érdekeiket. Bárki láthatja, hogy ezek a pártok, mint pl. A VMSZ elutasitják az összefogás gondolatát, csak magukra gondolnak.
Mi a megoldás? A megoldás az, hogy össze kell gyűjteni azokat a kisebbségi erőket, amelyek nem szolgák, nem harácsoló szélhámosok, hanem komolyan gondolják a kisebbségi érdekvédelmet. Pontosan ez történt meg, többek között a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ)segitségével. Meg kell értenünk, hogy ha meg akarunk maradni, akkor nem elegendő összefognia egy-egy nemzeti kisebbségben élő népesség tagjait, pártjait, szervezeteit, hanem össze kell fogni a Szerbiában élő összes számbeli kisebbségben élő nemzetet. Ebből a rendszerből automatikusan kizárja magát az a - magát nemzetinek mondó párt -, amely valójában nem is az, mert itt szint kell vallani. Erről szól a MINDANNYIAN EGYÜTT nevet viselő kisebbségi nagykoalició, amelyben egyre több párt talál egymásra. A magot a magyar, szlovák, horvát, bosnyák csapat jelenti, de velünk vannak a macedónok, bunyevácok, albánok, németek stb. Is.
Az köt össze bennünket, hogy mindannyiunkat ugyanaz a cipő szorit, amelyet a kisebbségi lét jelent. Ebben a koalicióban mindenki egyenrangú, senki se adja fel a nyelvét, az egyházát, a hitét. Abban működünk együtt, ami közös bajunk, ami segit emberként, megaláztatások, megkülönböztetés nélkül élnünk. Elsődleges feladaunk megváltoztatni a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, hogy az segitség és ne újabb béklyó legyen a számunkra. Ki kell törölni Szerbia minden törvényéből a kollektiv bűnösség elvét, amelyet a VMSZ segitségével szavazott meg a szerb parlament. Be kell tartatnunk a pozitiv törvényeket és megszüntetni a diszkriminációt.
Tény az, hogy egyenként a magyarok, slovákok, horvátok, németek, bunyevácok, sokácok, albánok, bosnyákok – és sorolhatnánk tovább – nem elég erősek, de ne feledjük, hogy Szerbiában a lakoság közel 30%-a nem szerb. Ez már komoly erőt jelent.
Mi megtettük az első lépést. Most azt kell elérni, hogy a választópolgárok is megértsék, hogy a saját javukat szolgálják azzal, ha ezt a csapatot támogatják. Idővel, ha okosak vagyunk, ez a kezdeményezés nem csak a nemzeti kisebbségeket, hanem Vajdaságot is megmentheti, de biztos vagyok abban, hogy egész Szerbia is belátja majd, hogy mindenkinek az a legjobb, ha egymást tisztelve, közösen megértve a közöttünk fennálló különbségekkel élünk együtt.
Sass Tamás, alelnök-Magyar Polgári Szövetség
