Március 15-én, Moholon is megemlékeztek az 1848/49-es magyar Forrradalom és Szabadságharcról. Az idei évforduló abban volt különleges, hogy a kisközösségekre jellemző összetartozás élménye, a baráti-munkatársi kapcsolatok elmélyitése nem utolsó sorban a jó idő is hozzájárult ahhoz, hogy a vajdasági falu lelke ismét összejöjjön egy alkalmi találkozóra. Nem utolsó sorban a valamikori márciusi ifjak 12 pontjában megfogalmazottak szerint a mai, vajdasági és Kárpát-medencei magyarság számára meghatározó pontot képvisel a sajtó szabadság, vagy éppen a tárgyilagos tájékoztatás , de az autonómia elve és gyakorlati alkalmazása is. Nemzeti ünnepünk és az alkalmi műsor részeként felszóllalók szinte mindegyike tett emlitést közösségünk eme égető problémáira.
Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált. Nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
Az 1848. március 15-én kitört forradalom és szabadságharc nem volt előzmény nélküli. Abban az időben a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság együttesen alkotta az Osztrák-Magyar Monarchiát. A Habsburg-házból került ki a közös uralkodó. Az országgyűlés nyelve először a latin, majd a német lett. A magyar rendek törekedtek az önállóságra, próbáltak engedményeket elérni az uralkodónál kevés sikerrel. Egymásra jöttek a háborúk, melyet a magyar társadalom minden rétege megszenvedett. Az uralkodók is érezték a kialakult problémát, ezért engedményeket tettek. Mária Terézia pl.az oktatási rendszerben egységesitette a középfokú oktatást. Minden 7-13 éves gyereknek iskolába kellett járnia. II.József, akit kalapos királyként ismerünk , (aki nem koronáztatta királyá magát), könnyitett a jobbágyok helyzetén, csökkentette adóterhetiket.
A csókai Orfeusz férfi kórus Himnuszunkkal nyitotta meg az ünnepi koszorúzást, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepséget.
A szervezők és a Magyar Polgári Szövetség nevében, Sass Tamás alelnök nyitotta meg a fölszóllalások rendjét ünnepi beszédével:
- Tisztelettel emlékezünk ma azokra, akik a szabadságért, egy jobb életért adták életüket. Ünnep ez mindannyiunk számára. A magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük március 15-én. A szabadságért ma is tenni kell, áldozatokat kell hozni érte. Meg kell őrizni és ha lehet, még nagyobb szabadságot kivivni polgáraink számára. Ez a Magyar Polgári Szövetség célja és feladata. Március 15-e jelképpé vált. Nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni kioldhatatlan vágyát fejezi ki. Az 1848. március 15-én kitört forradalom nem volt előzmény nélküli. A magyar nemzet a szörnyű elnyomásból akart kitörni, és önállóságot kivivni. Függetlenséget akart az élet minden területén. Ezt jelzi a 12 pont követelése is. Mi is történt március 15-én?
A bécsi forradalom hire ösztönzőleg hatott a magyar radikális ifjakra is. A Pilvax-kör tagjai,élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el a nyomdához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesitő költeményét , a Nemzeti Dal-t. Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tizezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi elszavalta költeményét. Ezután a várba vonultak hogy a helytartó tanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsájtották. Sajnos, a forradalom véres szabadságharcba torkollott. A magyar nép szabadságvágyát elhallgattatták, de megszüntetni nem tudták. Március 15-én azokra az ismert és névtelen hősökre emlékezünk , akik nem futamodtak meg, hanem elszántan és önfeláldozóan tették emberi feladatukat, küzdöttek a szabadságért. Nekünk ma ők a példaképeink. Őket követjük, az általuk megkezdett úton haladunk a teljes szabadságig, ami, esetünkben a teljeskörű autonómia megszerzése . Ehhez kivánok, minden szabadságszerető embernek erőt, egészséget és főleg lankadatlan kitartást !
A nyitóbeszéd után Bozóki Antal magiszter, az Árgus civil szervezet elnöke mondta el ünnepi beszédét:
- Első alkalommal vagyok itt és nagyon örülök, hogy együtt ünnepelhetek a moholiakkal. Azok az eszmék, melyeket a márciusi fiatalok fogalmaztak meg örök értéket képeznek. A mai generációknak kötelessége ezen valamikori eszméken elgondolkodni és kiállniuk, küzdeniük bár hol is vannak a világban. Sass Tamás úr már emlitette, hogyan nyomtatták ki a 12 pontot, de talán azt kevesen tudják, hogyan is került sor ennek a 12 pontnak a kinyomtatására. Abban az időben Magyarországon be volt vezetve a cenzúra és a cenzor jóváhagyása nélkül nem lehetett semmit kinyomtatni. A nyomda tulajdonosa mondta Petőfiéknek, hogy foglaljanak le gyorsan egy nyomdagépet, igy a cenzor nem láthatta a 12 pontot, mert annyira gyorsan történt minden. Petőfi és Kossuth lefoglalták a nyomdagépet, igy került sor ennek a történelmi okiratnak a kinyomtatására. Ez egy ereklye a magyarok számára. Ami sajtószabadságot, akkor a márciusi fiatalok megálmodtak, azzal még most is gondok vannak, a vajdasági magyar sajtó kapcsán is. Olyan sajtót kellene létrehozni a vajdasági újságiróknak, ahol tárgyilagosan fogalmazódnak meg és elemzésre kerülnek mindazok a problémák, amelyekkel a vajdasági magyarság jelen pillanatban is foglakozik. Sok időbe tellik, majd, hogy a sajtószabadság vidékünkön is kiteljesedjen. Nem adjuk fel és küzdünk mindazért amit annak idején megfogalmaztak. Kérem a vajdasági magyar politikai elitet, hogy minnél jobban próbálja megfogalmazni a vajdasági magyarság érdekeit, különösen, hogy Szerbia az Európai Únióba igyekszik. Ez egy utolsó alkalom október előtt , amikoris sor fog kerülni Szerbia megfelelősségéről , tudott-e teljesiteni azokban a pontokban, hogy az Európai Bizottság véleményt mondjon arra, hogy felvegyék az EU tagjelöt listájára.
A felszóllalás után Szegedi Endre, a belgrádi Magyar Nagykövetség részéről felolvasta a magyar Miniszterelnök , Dr Orbán Viktor úr ez alkalomra ,a moholiaknak irt levelét:
- Tisztelt Honfitársaim ! Ez a nap, Nemzeti ünnepünk. Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc emlékezete azért fontos számunkra, mert hűen összegzi magyarságunk minden fontos pillérét. Nemzeti büszkeségünket, önálló nyelvünk és kultúránk tiszteletét, szabadságszeretetünket. Minden magyar éljen az Anyaországban vagy bárhol a világban, ugyanezt érzi. Amikor eljön a tavasz, kokárdát tűzünk és ünnepelni indulunk! A Nemzeti ünnep, mindig alkalom arra is, hogy számvetést készitsünk a nemzet állapotáról. Mit értünk el? Jó úton haladunk-e? Az elmúlt években kétségek között ünnepeltünk. Hosszú idő után, most ismét felszabadultan köszönthetjük a tavaszt. Magyarország nagyot változott és most a megújulás hónapjait éli. Sok még a teendőnk. Örökségünk embert próbáló feladatok elé állitott valamennyiünket. Voltak olyan teendőink, melyekkel nem tudtunk vagy nem is akartunk várni. Megalapitottuk a Nemzeti Összetartozás Napját és lehetővé tettük a határon túli magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését a szülőhely elhagyása nélkül. Most tovább törlesztjük tartozásunkat a nemzet felé. Az új Alkotmány , melynek tervezetét a nemzeti ünnepen beterjesztjük, végre méltó helyen és méltó formában fogalmazza meg a nemzeti hitvallásunkat, fejezi ki minden magyar ember összetartozását és Magyarország felelősségét a nemzet valamennyi tagja iránt. Köszöntöm önöket ezen a szép reményekkel jogositó ünnepen ! Mindannyiuknak sok erőt, jó egészséget és Isten áldását kivánom ! Budapest, 2011.március 15. - Orbán Viktor
A koszorúzási ünnepség felszóllalói sorát, a vajdasági Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rác Szabó László úr zárta gondolataival:
- A magyarság szabadságharcával bebizonyitotta, hogy minden erejével azon van, hogy az emberi szabadságot megélni tudjuk s hogy ezért hajlandóak vagyunk tenni is. A Szabadságot nem csak követelni kell, hanem adni is. Amikor arról beszélünk, hogy a szabadság mit jelent a számunkra, miben nyilvánul meg ez számunkra a gyakorlatban s ha úgy tetszik, mit hozhat a konyhára ? Elvárjuk azt, hogy azok a nagy erők, akik a fejünk fölött gondolkodnak és az életünket irányitják, ne parancsoljonak nekünk, ne követeljenek tőlünk, hanem segitsenek bennünket, adják meg a szabadságunkat amellett, hogy nem követelőznek. Sajnos nem egyformán bánnak velünk, nem egyformán hivnak mindket, nem egyformán segitenek bennüket sem Belgrádból sem Budapestről. Szeretnénk megszüntetni ezt a kettősséget. Vajdaság ma az országos vagyon 43%-át termeli meg. Vajdaság és a Vajdaságban élők pontosan olyan polgárai az országnak mint Szerbia más pontjain élők. Jogunk van a magyar rendőrségre (vagy magyarul beszélő rendőrökre), jogunk van az alkotmányban szereplő mizérikus visszaszármazó jövedelmünk 7%-ra, s nem arra, amit éppen adnak, vagy éppen a villanyáram kifizetése is egyenlő jogok alapján történjen minden szerbiai polgár részéről, éljen az bármely pontján az országnak.
Nagy szükségünk van a decentralizációra. E nélkül nem tudunk tovább jutni az életben. Nincs rendjén, hogy Belgrád tulajdona az adai vagy zentai önkormányzat, sem a vajdasági termőföld. Igen, ez a szabadság kérdése. Nagy kérdés az is, hogy ha meg lesz a szabadságunk, tudunk-e vele mit kezdeni? A szabadság , a függetlenség felelősséggel is jár és a decentralizáció mellett kérjük az autonómiát is. Autonómia nélkül a magyarság nem tud megmaradni. Személyi és területi autonómiára mindenképpen. Személyire azért, mert a szórványban élőknek talán ez lenne az egyedüli kapaszkodója, a területire meg azért, mert nem hiába 60%-ban vagyunk jelen ezen a területen. Az önrendelkezésre szükségünk van, mert ennek hiányában nem tudjuk megtartani kultúránkat, nyelvünket és nem tudunk megmaradni. Szükségünk van a szabadságra, álljunk ki és harcoljunk érte bátran !
A felszóllalások után következett a koszorúzási ceremónia, melynek résztvevői voltak: a Magyar Polgári Szövetség részéről Rácz Szabó László elnök és Sass Tamás alelnök, az adai Önkormányzat nevében Búcsú Attila a községi Tanács tagjaként, VMDK nevében Kalmár Gábor, a Demokrata Párt nevében Tóbiás József tartományi képviselő, a VMSZ nevében Világos Tibor és Bálizs Gizella , a Szerb Haladó Párt nevében Stanka Mihajlov és Dragan Bajšanski, a Belgrádi Magyar Nagykövetségről Szegedi Endre valamint a VMDP községi elnöke, Györe Béla helyezte el a kegyelet virágait a kopjafánál.
A műsort a csókai Orfeusz férfi kórus zárta Vörösmarty Mihály 1836-ban megirt és Egressy Béni megzenésitett Szózatával, melyet a mai napig második himnuszuknak tekintik a magyarok az egész világon.
URBÁN Gábor
